Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21. rész és a 22. rész egyben

2011.05.01

21. - Sérülés

Korán reggel már erősen sütött a Nap fent a kék égen. Kellemes idő, kiváló egy kiránduláshoz. Mindenki izgatottan ette meg a reggelijét. Dóri Regina mellett ült és ragyogó fehér mosolyát az előtte ülő Márkra vetette, aki elpirult.
-Hogy vagy, Márk? -kérdezte még mindig mosollyal a száján a barba hajú lány.
-Kö...kösz, D-D Dóri. Te-te? -dadogott, pont mint amikor először volt szerelmes. Csak most Dóriba volt fülig bele zúgva, és Regina barátnője is őbelé.
-Jól. Várod már a kirándulást?
-I-i-igen...most-most ink-inkább elmegyek...szi-szia. -búcsúzott.
-Cső! -mondta Dóri. Regina csak turkált az ételében. Nem volt éhes, csak szomorú.
-Regi, miért nem eszel?
-Szerinted? Semmi kedvem sincs elmenni Egerbe, inkább itt maradok!
-Jönnöd kell. Anyukád még nem telefonált?
-Miért? Kellett volna?
-Hát, Mango lesérült. Ezt a interneten tudtam meg. Este, lefekvés előtt el akartam mondani, csak akkor nem volt kedved Mangoról beszélni.
-Ne! Mi? Mi történt? Ne... -s sírva ráborul barátnője vállára.
-Semmi komoly, csak elvétették az egyik akadályt. És a csüdjénél egy seb lett. Látta az állatorvos! -nyugtatta még mindig az egereket itató Reginát.
-Jó, akkor jól van! Csak, istenem, ne legyen semmi baja! Ne legyen fertőzése se!
-Nem lesz, meglátod! De most gyere szépen! -és megfogta Dóri a barátnője karját és magával rántotta. A szőke lány pedig engedelmesen elindult a lányok szobája felé átöltözni. És teljesen elfeledkezett, hogy Egerbe mennek.

Juj! Hanna haja extrém lett, Hugóé pedig egyik fele lenyírva, a másik oldala hosszú. A ruhájuk is olyan, mint a hajuk...egyszóval borzalmas. Egymást ki is gúnyolták. De ez jó álca lesz.
-Akkor induljunk is Angliába, ne késlekedjünk! -mondta Hugó.
-Rendben, megveszem a repülőjegyeket! Ja, és első osztályút?
-Naná! Mit gondoltál, majd holmi második osztályon megyünk? Lehetetlenség! De indulj most! -parancsolta Hannának.
A nő bár kelletlenül, de elindult.

22. rész - Még is jó volt...

Mikor megérkeztek Egerbe, gyönyörű kilátás tárult eléjük, mivel egy magaslaton állt az osztály és a felnőttek.
-De szép, igaz, Regina? -kérdezte Dóri.
-Gyönyörű! Nagyon tetszik! Igaz, hogy voltám már itt, de így nem láttam! Csak a butikok érdekeltek... -mondta.
-Mondta az igazgató, hogy még nem jártál igazából itt, ha érted, mire gondolok...
-Igen. Voltam, a bevásárlóközpontokban és ruhaboltokban, de nem éreztem át a város szépségét! De most inkább menjünk utánuk! -szólt Regina és elindult az osztály után. Felmentek a várba és megnézték minden zegét és zugát.
-Nem is tudtam, hogy régen itt olyan nagy csata volt a török ellen! -mondta Regina Dórinak.
-Én igen. Hát nem olvastad az Egri csillagokat? Abban volt minden, Bornemissza Gergely, Cecey Éva és Dobó István várkapitány...nem ismerős?
-Ja, de igen! Nem is tudtam, hogy az Egerbe volt... -ezután Dóri rázendített:
-Hogy lehetsz ilyen... -de a végét nem fejezte be, mert megszólalt az idegenvezető:
-Kérem, kedveskéim, csendben legyetek! -mondta széles mosollyal. Aztán mikor végeztek, elbuszoztak az egri minarethez. Azt is megcsodálták, s egy közeli boltban vásároltak ajándékot a családjuknak. Hazafelé szinte mindenki kidőlt a fáradtságtól. Regina elszundított, de Dóri nem. Hátranézett és meglátta Márkot. Most eljött az én időm! -gondolta a tenyerét egymáshoz dörgölve és csendben elindult szerelme felé.
-Szia, Márk! -köszöntötte és leült mellé ez üres helyre. A fiú meglepettnek látszott, de utána el is pirult erősen.
-Hali. -mondta szűkszavúan.
-Tetszett Eger? -kérdezte Dóri.
-Hát persze. Neked?
-Kinek nem? Láttam, Jenővel megcsodáltátok a múzeumot is a várban!
-Igen, nagyon kúl volt! -mormogta határozottan.
-Na jó. Most tisztázzuk. Tetszem neked? -kérdezte piros arccal a lány. Csend lett. Csak a busz motorja búgott. Ekkor minden sötét lett, és Dóri ajkához egy édes száj ért hozzá. Csók! Márkkal! De vége lett hamar...utána az egész utat végig dumálták.

Mangot újra megvizsgálta az orvos. Mindent rendben talált a lábánál.
-Hamar meg fog gyógyulni, igaz? -kérdezte Kristóf az állatorvostól reménykedve.
-Valószínűleg. De ebben a szezonban többet nem versenyezhet! Menjenek haza, hogy pihenni tudjon. Feleslegesen maradnának itt! -mondta a doktor.
-Oké... -kelletlenül mondta ezt. -Akkor szólok a szervezőnek és holnap elmegyünk haza.
-Jól teszik! -elbúcsúzott és kiment az istállóból, ahol még mindig őrök őrizték a lovakat.
-Mango holnap hazamegyünk Reginához és a többiekhez! -mondta el a hírt a lónak, aki boldognak nézett ki.

 
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>